Vannak ízek, amelyek egy életre belénk égnek. Egy falat, és máris újra ott ülünk a gyerekkor asztalánál, halljuk a ketyegő faliórát, érezzük a frissen főtt kakaó illatát, és látjuk a nagymama mosolyát. Nekem ilyen a rizses csokoládé.
A nagymamám különleges desszertje volt ez: egyszerű, mégis felejthetetlen. Nem kellett hozzá sok minden – csak egy marék rizs, egy kis tej, cukor és az a bizonyos főzött csokoládé, amit sosem lehetett máshogy utánozni.
A nosztalgia íze – így készült a nagymama rizses csokoládéja
Hozzávalók:
- 15 dkg kerek szemű rizs
- 5 dl tej
- 2 evőkanál cukor
- Egy csipet só
- 10 dkg étcsokoládé (vagy főzőcsokoládé)
- 1 evőkanál vaj
Elkészítés:
- A rizst megmosta, majd bő vízben félig megfőzte. Leszűrte, és áttette egy lábasba.
- Ráöntötte a tejet, megszórta cukorral és egy csipet sóval, majd lassú tűzön puhára főzte – mindig ott állt mellette, nehogy odakapjon.
- Közben gőz felett megolvasztotta a csokoládét a vajjal együtt. Amikor már krémes volt, óvatosan hozzákeverte a meleg rizshez.
- Együtt még egy percig főzte, majd kivajazott jénaiba vagy kicsi tálkákba kanalazta. Néha hidegen kínálta, máskor langyosan – mindig egy kis nosztalgiával fűszerezve.
Több mint egy édesség
Ez nem csak egy desszert volt. Ez egy rituálé. Egy pillanat, amikor megállt az idő. A nagymama kedvenc kötényében, hajában konty, kezében fakanál – és mi ott ültünk, türelmetlenül várva, hogy elkészüljön a csoda.
Azóta sok minden változott. A konyha már csendes, a fakanál pihen, de az emlék örökre velünk marad. Ha ma elkészítem ezt az édességet, újra érzem azt a gyermeki örömöt. Bárcsak újra ott lehetnék – bárcsak ismét ehetnék egyet abból a rizses csokoládéból, ahogy nagyanyám csinálta.